Bettivel különleges a kapcsolat, hiszen a kezeim közt született a 2. alom utolsó kiskutyájaként. A gyerekekkel együtt cseperedtek. Mindegyik más-más temperamentumú volt, de ő türelmes és nyugodt, imádta a gyerekek sokszor túlzásba vitt játékát is. Mai napig ugyanúgy néz azzal a nagy buci fejével, mint kölyökkorában. Együtt választottuk ki őt, hogy marad velünk. Azóta eltelt lassan 5 év. Vele jártam a habilitációs kutyakiképző képzésre, most pedig eljött az idő, hogy kiképezzük terápiás kutyának.(emellett a kislányom legjobb barátja is) Dorka már 9 múlt, ugyanolyan aktív bohóc, de kell majd neki segítség, ha idősödik. Teljesen különböző a két kutya, úgyhogy jól kiegészítik majd egymást a foglalkozásokon. Lesz egy szőke és egy fekete. Biztos vagyok benne, hogy vele is annyi mosolyt és szeretetet kapunk majd.
